2013. március 21., csütörtök

Vissza az egészet - de miért?

A hét elején tette közzé az Index egy felmérésének az eredményét. A felmérés témája: miért költöznek vissza a - nem is olyan régen - külföldre telepedett magyarok? Nem reprezentatív felmérésről van szó, összesen csak 22-en válaszoltak a kérdésekre.

Maga az elemzés az Index oldalán olvasható. Én csak néhány véleményt szeretnék kiragadni belőle és reagálni rájuk, természetesen szubjektív módon, ahogy én látom ezeket a kérdéseket.

  • "Kiábrándító a kinti magyarok nagy része, és pár éves ismeretségekkel pótolhatatlan az itthon kiépített családi és baráti háló, ráadásul ez egy olyan környezet, ahol mindenki csak ideiglenesen tartózkodik. Minden átmeneti, semmi állandóság, mindenki oda megy, ahova a pénz és az érdekei vezénylik." - írja valaki Angliából.
    • Ismerősöket, barátokat szerezni nehéz, különösen egy új országban. Idő mindenképpen kell hozzá, akár évek is. A magyarországi barátságok sem az egyik pillanatról a másikra alakultak ki, csak azok már megvannak, így "azonnalinak" tűnnek. A külföldi magyarok nagy része tényleg mobilis - különben nem költöztek volna el Magyarországról sem. A "mindenki csak ideiglenesen tartózkodik" kitételt azért túlzásnak érzem. Nem mindenki költözködik jobbra-balra. És hogy a kinti magyarok nagy része "kiábrándító"? Iszonyú sok magyar lakik Angliában, pár emberrel való találkozás után - mert gondolom, azért 100 embernél többel nem találkozott az illető - nem mernék így általánosítani. És vigyázat: másnak lehet, hogy pont én vagyok kiábrándító :-)

  • "Azzal kellett szembesülnünk, hogy egy provinciális holland főváros már túlságosan zárt közösség ahhoz, hogy új arcokat befogadjon. 5 év alatt odáig jutottunk, hogy 1-2 kollégával rendszeresen együtt ettük délben a szendvicsünket, s kb. évente 3-4-szer elmentünk közösen sörözni. Amikor meghívtuk magunkhoz őket, el sem jöttek. A helybeli magyarokkal töltöttük a szabadidőnket.”
    • Ez engem kicsit a "savanyú a szőlő" esetére emlékeztet. Provinciális? :-) Hollandia tipikusan nem zárt közösség - viszont a beilleszkedés ott is időbe telik. És energiát is érdemes belefektetni. Sportolás (pl. edzőterem, csoportos sportok), szervezetek munkájában való részvétel (pl. önkéntes munka, a nekünk szimpatikus témakörben), valami új dolog - pl. holland nyelv! - szervezett formában való tanulása remek alkalom a másokkal való találkozásra. Közös tevékenységnél máris van közös téma. Nem csak a munkatársak léteznek a világon...viszont ehhez erőfeszítést kell tenni.

  • Kérdés, hogy egy élhetőbb társadalomból hazatérve lehetséges-e a visszailleszkedés, vagy örökre két világ közt marad az ember. „Nem találtam meg újra a helyem, azt keresem, amit itt hagytam, de az már nincs. Én sem az vagyok, aki itt hagyta mindezt” – írja Ágnes hatévnyi németországi élet után.
    • Ezt abszolút reális problémának gondolom én is. Csak a változás állandó, változik az ország is, az emberek is. Sőt, az emlékekben meg tudnak dolgok szépülni... Ezt hívják fordított kultúrsokknak, anno írtam róla. Egy vélemény valakitől, aki ugyanezt átélte:
      "...a fordított kultúrsokk szerintem sokkal erősebb, mint a “normális”. Mert az idegentől nem is várjuk, hogy ismerős legyen, de hogy az ember saját hazáját érezze furcsának, az sokkal frusztrálóbb. Többen is írták, hogy egyszer már hazamentek, de nagyon meg is bánták, mert a romantikus hazatérés-feeling helyett inkább csak feleslegesnek érezték magukat. Néhányan írták is, hogy amint lehet, elmennek megint. Mert sok minden, amit az ember otthon szó nélkül elfogadott, mert nem ismert mást, hirtelen irritáló és idegesítő lesz. Ha esetleg ezt ki is fejezi, akkor a környezete távolodik el tőle, hogy mit finnyáskodik a messziről jött ember, mintha bizony nem a szomszédba’ nőtt volna fel. "

  • „Rájöttem, hogy sosem leszek igazi holland. Bár itthon rendszeresen megkapom, hogy legyek már igazi magyar. Különösen a helyi szokásokat veszem fel nehezen: örökké idegen maradok.”
    •  Ha ezen csak egy icipicit elgondolkodom, én speciel arra jutok, hogy így van: soha nem leszek igazi svéd - mert hiszen nem is vagyok svéd. Pl. bármikor bele tudok olyan beszélgetésbe kerülni, ahol a svédek pl. olyan svéd művészekről vitatkoznak, akiknek még a nevét sem hallottam (konkrétan megtörtént eset). Kell, hogy ilyen elérhetetlen célt tűzzek ki magam elé, hogy "igazi svéd" legyek? Szükséges ez a boldoguláshoz? Szerintem nem. Magyar vagyok, persze igyekszem az itteni nyelvet a lehető legjobban elsajátítani (már csak azért is, mert érdekelnek a nyelvek), de az akcentusom mindig megmarad, mivel nem kisgyerekként költöztem ide. A helyi híreket követem, a svéd szokásokat egyre jobban megismerem (de amit nem tartok fontosnak, azt nem tartom be, pl. nem eszek olyan ünnepi ételt, amit egyébként nem szeretek), betartom a svéd szabályokat és ha alkalmam van, beszélgetek svédekkel...ilyesmik. Az "idegenséggel" nem vagyunk egyedül, vannak még így pármillióan. De ennek épp hogy megvan az a pozitívuma is, hogy sokfélék vagyunk, különféle háttérrel. És ez izgalmas!!


    A nap svéd szava: flytta (költözni)

6 megjegyzés:

Péter írta...

Max. 10 napot tartózkodtam külföldön (így nem éltem át), de szerintem a "fordított kultúrsokk" amit átélnek a hazalátogatók ez a leginkább elgondolkodtató...

Hogy van ahol másképp (jobban) is lehet élni és hazatérve szembesülnek, hogy mi 50-100 évvel is le vagyunk maradva a nyugathoz képest! És egy csomó minden nem pénzkérdés! Hozzáállás, gondolkodás stb. A svédekhez képest van az 150 év is.


Ne menjünk el szó nélkül a mai nap mellett: Boldog Névnapot kívánok eme remek svéd blog írójának!!! :-)



Üdv!

Emőke írta...

Szia Péter!

Először is köszi szépen :-)

Ami a fordított kultúrsokkot illeti, nem is a hazalátogatók élik át, hanem a hazaköltözők (hiszen egy-egy hosszabb-rövidebb visszalátogatásnál leginkább a "nászutas" effektus a jellemző).

Egyetértek, sokszor nem pénzkérdésről van szó, hanem olyan apróságokról, amik megkönnyítik a mindennapi életet. Pl. hogy a hivatali ügyeket neten lehet intézni, a vásárolt terméket 2-4 héten belül indoklás nélkül vissza lehet vinni, az adóbevallás lehet akár egy rövidke sms, stb.

Hogy a korrupció minimális mértékéről ne is beszéljünk. Hálapénz nem létezik, így pl. itt sokkal olcsóbb szülni, mégis nagyon jó körülmények között! Ésatöbbi. A jóhoz pedig könnyű hozzászokni...

Péter írta...

Jaja, pár napig itthon lenni még romantikus is lehet.

Még azt lehetne vizsgálni, vajon hányan mennek ismét ki? Miután hazatérve szembesült a magyar valósággal és rájött, hogy egy fecske nemcsak, hogy nem csinál nyarat, hanem még ki is nézik a munkahelyén pl. a munkamorálja miatt.
Még attól lehet élhető egy ország, egy társadalom, ha mindenki egyszerűen csak teszi a dolgát, legjobb tudása szerint! Csak tegye a dolgát. A potás, a doktor, a hentes a vállalkozó stb. és ne akarjon „jól járni”, pláne ne a másik kárára… meg „okosban megoldani a dógokat”… meg vállalkozóként bevételt eltitkolni és adót nem befizetni… stb. stb.
Ha még nem írtál erről a témáról, kíváncsi lennék, vajon ez, hogy működik Svédiában?


De a legkiakasztóbb az, hogy nálatok most jobb idő van mint itthon!
Március végén Svédországban kéne hófúvásnak lennie nem Magyaro.-n! Nem??? :-)


Üdv!

Weninger Cs írta...

Kedves Emőke és olvasók!

Kb. öt hónap külföldi lét után, néhány nappal a kiköltözés utáni első hazautazás előtt, érthető, ha ez a bejegyzés, és minden, ami mögötte van, gondolatokat szül a szintén "emigráns" olvasóban.
Elolvastam az Index hivatkozott írását és az előtte lévőt is. Megdöbbentő volt számomra a KSH kutatójának adata, feltételezése, becslése, a magyar lakosság kb. 2%-a, kb. 180.000 ember él a határokon kívül. Én is éltem EU-s polgárként megillető jogommal, és költöztem, munkát vállaltam és adót fizetek. Én az 1980-as és 90-es években találkoztam azzal a jelenséggel, hogy aki 2-3 évet külföldön tölt el, akkor egyre kisebb az esély, hogy hazaköltözik. Akkor magyar kutatók már külföldre mehettek. Pécsett végeztem az egyetemen és munkámat ott kezdtem el, és hallottam arról hogy X vagy Y külföldön maradt.

Emőke által idézett vélemények egy része arra, utal, hogy nehezen lehet ugyanazt a kapcsolati hálót néhány hónap alatt kiépíteni és ez a hazaköltözés egyik fő oka. Persze, nekem is hiányoznak barátok, munkatársak, a tágabb értelemben vett család. De itt élünk együtt svédek honában feleségemmel, két gyerekemmel. És másokhoz hasonlóan sok furcsaságot tapasztalok, de azok az élmények erősebbek, amelyek arról szólnak, hogy Skandinávia legalább annyira élhető, szerethető hely, mint Kárpát-medence. Sőt...
Tehát nem, vagy csak nehezen fogadnak be minket, külföldieket, beleértve Árpád vezér, Kossuth Lajos, Petőfi és Arany késői leszármazottait? Nem vagyok szociológus, egészségügyben dolgozom és igyekeztem a sajtót követni, így találkoztam a honi pirézek hányatott sorsával. Igen, persze, pirizék, ahogyan ugye boszorkányok sincsenek, nem léteznek, kutatók találták ki. Kérdezték az átlag magyart, legyen baloldali vagy éppen Jobbik szimpatizáns, szeretné-e ha ilyen, olyan nemzetiségű család élne-e a szomszédjában. És az átlag magyar, azaz Kovács János és az ő társai, a megkérdezettek közel 50%-a nyilvánította ki véleményét, hogy az idegen hangzású pirézek ugyan már ne költözzenek az ő hajléka mellé.
Emberek, mi akik Európa szívében éltünk, ki 25, ki akár 45 évet, és áttelepültünk más országba, mi is pirézek lettünk Ausztriában, Németországban vagy épp itt Skandináviában. Hagynunk kell magunknak és a környezetünknek, hogy elfogadjuk egymást és addig is erősítsük az adott országban élő saját anyanyelvűekkel a kapcsolatot, szolidaritás és barátságot. Meg persze az otthoniakkal.

És vajon ez a 2%, aki a hazai átlaghoz képest tán még kicsit képzettebb is, nem hiányzik a kétharmadból?

WCsaba

Emőke írta...

Naszóval, kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel :-)

Péter: igen, jó téma az adófizetés és társai, a legújabb bejegyzésben írtam is róla. Természetesen itt is vannak visszaélések, de nagyságrendekkel kevesebb. Ha fény derül rá, a törvény szigora lecsap, legyen az illető bárki (azaz nem számít, hogy "valaki valakije"). És míg egyrészről szigorúan betartatják a törvényeket, arra is ügyelnek, hogy azok érthetőek és egyszerűek legyenek (a hivatalos szövegek megfogalmazására külön szabályzás van, hogy minél egyszerűbb, érthető nyelvezeten írt és jól tagolt legyen a szöveg), nem az a kiindulási pont, hogy "ha akarunk, úgyis találunk valamit".

Csaba: Igen, a kapcsolati hálók. Szerintem nagyon szerencsések vagyunk, hogy most élünk, az internet, az e-mail, a Skype korában, amelyek nagyon megkönnyítik az otthon maradtakkal a rendszeres kommunikációt. Amikor főiskolára jártam (1995), még csak "a csókosok" kaptak e-mailcímet (és különben is, max. egy németországi ismerősömmel levelezhettem volna). Azóta kicsit fordult a világ...

Ami pedig az itteni beilleszkedést illeti, sok mindentől függ. Nagyon sok embernek nincs reális képe a külföldre költözésről (nem csinálja meg a "házi feladatát", nem készül fel előzetesen...pedig a neten sokmillió információ és mások tapasztalata csak rá vár) és egyszer csak - vagy inkább fokozatosan - rádöbben, hogy nem ilyen lovat akart.

Ilyenkor pedig megyarázatot kell adni az ismerősöknek és önmaguknak és hamar előkerül a "mert nem fogadnak be", "soha nem leszek igazi holland", "borzasztó az időjárás", "az itteni magyarok kiábrándítóak". Ez is elég tipikus (és akinek nem inge...): mindig más a hibás, soha nem én, a felkészületlenségemmel, a nyelvtudásom hiányával, a túlzott elvárásaimmal, az új kultúra iránti érdektelenségemmel, a kákán is csomót kereső mentalitásommal, stb.

Ha a rosszat keresem, meg is fogom találni, az biztos. Viszont ilyenkor jó ha az ember eszébe jut, hogy senki nem kényszerítette erre. Plusz tényleg nem mindenkinek való a külföldi lét, ez biztos.

Névtelen írta...

Nagyon érdekesek a hozzászólásaitok, és természetesen a valóságnak több nézőpontja is lehet. Annyi azért mindenképpen szeretnék kiemelni, hogy a HOLLANDOK nagyon nem egyszerű népség és nagyon más kép él róluk az emberben a messze távolból, mint amit a valóságban tapasztalsz...